Szuverenitásvédelmi Hivatal: az újságírás kémkedés

2024 elején Magyarország nemzeti szuverenitás védelméről szóló törvénye létrehozta az úgynevezett Szuverenitásvédelmi Hivatalt. A Hivatal állítása szerint a magyarországi választásokra gyakorolt külföldi befolyással szemben lép fel, de egy önkényesen felállított, mindenféle felügyelet nélkül működő szerv – írják a független magyar médiumok közös nyilatkozatukban. A Hivatal eddigi tevékenysége alapján kifejezetten ellenséges a független médiával szemben.

A Hivatal vizsgálatot indított a Transparency International Magyarország és az Átlátszó.hu korrupcióellenes oknyomozó portál ellen. A vizsgálatokról szóló jelentések októberben jelentek meg, és olyan megalapozatlan állításokat tartalmaznak, amelyek félreértelmezik az újságírás szerepét. A fő állítás szerint az Átlátszó egy „külföldi befolyásolási hálózat tagja”, amely „amerikai gazdasági és politikai érdekek rendkívül hatékony fegyvere”. A jelentés az Átlátszó közérdekűadat-igényléseit és WikiLeaks platformját „a magyar állam és intézményei ellen végzett hírszerzési tevékenység” lehetőségének nevezi. (…) [Ami] már önmagában sérti a nemzetállami szuverenitást.”. Az oknyomozó újságírás a jelentés szerint csupán a hírszerzés álcája. A „külföldi befolyásolás hálójának” részeként azonosított szervezetek között olyan magán- és közintézmények vannak, mint az amerikai The National Endowment for Democracy, a nemzetközi korrupciós ügyek felgöngyölítésével foglalkozó Organized Crime and Corruption Reporting Project, a VSquare nevű Közép-európai oknyomozó portál, a Soros Györgyhöz köthető Nyílt Társadalom Alapítvány, és a norvég Fritt Ord Alapítvány

A jelentés megállapítja, hogy „A vizsgálat és a jelentés az Átlátszó együttműködése nélkül valósult meg. A vizsgálat eredménye érthetővé teszi a szervezet ellenállását, hiszen a feltárt tevékenység egyértelműen
szuverenitásvédelmi problémát jelent Magyarország számára. Az Átlátszó tevékenységéből eredő károkozás mértéke jelentős.

A Hivatal jelenleg nem rendelkezik szankcionálási jogkörrel, a jelentés jelentőségét azonban nem szabad alábecsülni. Rombolja a független szervezetek hitelességét, aláássa azt az alapvető szerepet, amelyet ezek a szervezetek és az újságírók a nyilvánosságban játszanak. A jelentés aláássa a független újságírásba és az általa nyújtott információba vetett bizalomat azáltal, hogy az oknyomozó újságírást külföldi érdekek érdekében folytatott kémkedésnek, a nyilvános információkéréseket hírszerzési tevékenységek fedőtevékenységének, a nemzetközi együttműködést pedig az állam ellenségeivel való hálózatépítésnek állítja be. Emellett a magánadományozóktól és nemzetközi szervezetektől származó finanszírozás „külföldi befolyásszerző hálózat” részeként való beállítása tovább stigmatizálja és lejáratja az újságírók munkáját.
A jelentés megerősíti a kormány narratíváját, miszerint a média politikai szereplő, saját politikai motivációkkal és kapcsolatokkal, és ezért úgy is kell kezelni. A jelentés hamis állításai elrettenthetik az adományozókat, kikövezhetik az utat a jogi vizsgálatok előtt, terhelik a szervezetek amúgy is korlátozott erőforrásait, és növelik a dermesztő hatást, a fenyegetettség érzetét.